Mateus 22

¹ Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:

² "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

³ Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

⁴ Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!

⁵ De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

⁶ A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

⁷ Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

⁸ Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

⁹ Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.

¹⁰ Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

¹¹ Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve&#59;

¹² így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.

¹³ Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre&#59; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

¹⁴ Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."

¹⁵ Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.

¹⁶ Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.

¹⁷ Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"

¹⁸ Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?

¹⁹ Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.

²⁰ Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"

²¹ "A császáré" – felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."

²² Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

²³ Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:

²⁴ "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.

²⁵ Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.

²⁶ Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.

²⁷ Végül aztán meghalt az asszony is.

²⁸ A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?"

²⁹ Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

³⁰ Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

³¹ A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:

³² Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."

³³ Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

³⁴ Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.

³⁵ Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:

³⁶ "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"

³⁷ Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

³⁸ Ez az első és a nagy parancsolat.

³⁹ A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

⁴⁰ E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

⁴¹ Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:

⁴² "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."

⁴³ Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:

⁴⁴ Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.

⁴⁵ Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"

⁴⁶ De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.