Ezequiel 26

¹ A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje:

² Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett!

³ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait.

⁴ Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm róla még a port is, és csupasz sziklává teszem.

⁵ Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén. Megmondtam – így szól az én URam, az ÚR -: a népek zsákmánya lesz!

⁶ A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!

⁷ Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel.

⁸ A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened.

⁹ Faltörő kost szegez várfalaidnak, bástyáidat pedig lerombolja csákányaival.

¹⁰ Belep a por, amelyet felver tömérdek lova&#59; megrendülnek várfalaid a lovasoknak és a kerekeken gördülő harci kocsiknak a zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba.

¹¹ Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak.

¹² Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és felprédálják áruidat&#59; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják.

¹³ Megszüntetem énekeid zaját, és citerád hangja nem hallatszik többé.

¹⁴ Csupasz sziklává teszlek&#59; hálók szárítóhelye leszel&#59; nem építenek fel többé. Én, az ÚR, megmondtam! – így szól az én Uram, az ÚR.

¹⁵ Ezt mondja az én Uram, az ÚR Tírusznak: Megrendülnek a szigetek öszszeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok.

¹⁶ Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad.

¹⁷ Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, mely a tenger közepén lakott. A tenger volt az erőssége neki és lakóinak, rettegésben tartották a környékükön lakókat mind!

¹⁸ Most, amikor elbuktál, rémület fogja el a szigeteket, megriadnak a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett.

¹⁹ Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek,

²⁰ akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál&#59; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén.

²¹ Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az ÚR.