Cânticos 5

¹ Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!

² Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! – Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei.

³ – Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?

⁴ Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta.

⁵ Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a kilincsre.

⁶ Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt.

⁷ Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei.

⁸ Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok!

⁹ – Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk?

¹⁰ – Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik.

¹¹ Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék.

¹² Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek.

¹³ Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik.

¹⁴ Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsont-szobor zafírokkal rakva.

¹⁵ Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok.

¹⁶ Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!